"Csak egy ugrásra vagyok a Holnaptól, /egy karnyújtásnyira a Tegnaptól./ Csak egy cseppet még a Mában" (Nagy Ágnes Hannah: Most)

Vennes Aranka, a lap szerkesztője

BEKÖSZÖNTŐ


    Sietünk, rohanunk nap mint nap, miközben úgy véljük: haladunk. Ha néha megállnánk vagy legalább lassítanánk, andalognánk; meglehet, hogy előbbre jutnánk. Gondolatban-gondolkodásban mindenképp.

Ez már nagyon régi felfedezés! Az ókori görög bölcsek - tudósok, filozófusok - felismerték, hogyha körbe-körbe sétálva, közben beszélgetve is oktathatják tanítványaikat, többre jutnak. E peripatetikus iskolát, tanítási módszert főként Arisztotelész nevéhez kötik, aki ily módon nevelte-művelte diákjait, többek közt a későbbi hódító hadvezért, államférfit, Nagy Sándort, a majdani III. Alekszandrosz makedón királyt.
       Ám, nem kell olyan messzire visszamenni az időben! Elég csupán a középkorig. Az akkori bencések kolostoraikban oszlopos, négyszögletes alaprajzú, fedett körfolyosót építtettek, ami az udvar felé nyitott volt. A szerzetesek ilyen kerengőkben sétálva elmélkedtek; kizárva a külső világot, hogy csak az adott témában mélyedjenek el, a lényegre koncentráljanak, szinte meditatív állapotban. További előnye az volt, hogy onnan egyenesen a templomba lehetett belépni, valamint megvédték őket az időjárás viszontagságaitól.
       Ez utóbbi hasznosságuk és szépségük révén megszámlálhatatlan mennyiségű kerengőt építettek szerte a világon, kastélyokban, villákban. Idehaza a legismertebb kerengő Visegrádon, a királyi palotában látható, ezért is lett e "blog-újság" szimbóluma. Jellegzetesen magyar. S mert minden más ilyen létesítménytől megkülönbözteti az udvar közepén álló Herkules-kút.
      Hogy mivégre e visszatérés a történelemhez, az építészethez? Azért, hogy érzékelhetővé tegyem: miért éppen Kerengő lett e "blog-újság" címe. Szeretnék-szeretnénk körbejárni egy-egy témát, tényszerűen, indulattól mentesen. (Zúdul ránk éppen elég a mindennapokban.) Ebben az információs hangzavarban háttérbe szorulnak a lelket nyugtató-emelő értékek, a jelené és a múlté egyaránt.
      Aprócska lehetőség a Kerengő. De újságírói-, rádiós szerkesztő-riporteri munkásságom során mindenkor azt vallottam-vallom: ha csak egyetlen embernek közvetítek-adok egy jó gondolatot, amitől több lehet; vagy egy percnyi derűt, megpihenést - az minden fáradtságot megér!



(Kattints a gombra!)

Ezen az oldalon olvashatók a már nem kifejezetten aktuális írások, írásrészek, lecsengett hírek, régebbi események, emlékezések és gyászjelentések, melyek tartalma még fontos lehet az olvasóinknak. 

Legfrissebb bejegyzések


Sietünk, rohanunk nap mint nap, hol az idő után, hol előle.
"Az idő foglyai vagyunk mindnyájan" - mondja Bagdy Emőke professzor asszony -, "megszületünk, felnövünk, kibontakozik személyiségünk a lehetőségeiben..." Ha ifjan előre nézünk, tengernyit látunk magunk előtt, amikor már visszafelé tekintünk, nem tűnik soknak, amit magunk mögött hagytunk....

Zergekürt, görbekürt, csákány, zurna, lant, basszus lant, úd, koboz, vihuela, szimfónia, rebek, fidel, középkori hárfa, tökhegedű, viola da gamba – ki gondolná, hogy ilyen gazdag a középkori hangszer-kincsünk! Az 1981-ben alapított Kecskés Együttes tagjai gyakorta megszólaltatják ezeket hangversenyeiken. Viszont eléggé egyedi eset, hogy 1997-ben,...

Talán sokan emlékeznek a Nulladik típusú találkozások című filmsorozatra a kilencvenes évekből. Annak volt alapítója, szerzője - a sajnos, már néhai - Déri János riporterrel. Amikor a Para-Kutatási Tudományos Társaság egyik alapítója lett, 1989-ben, onnantól számítja indulását Carla Galli, szervezet- és személyiségfejlesztő tréner.

"Karácsonykor annak a születését ünnepeljük, aki testvérként jött közénk. Az ünnep azt üzeni, hogy Isten nem idegenként, hanem partnerként kezeli az embereket. Sőt, minden nehézségével együtt vállalta az emberi életet, és megmutatta, miként, illetve miért érdemes élni" – nyilatkozta egy ízben Kiss-Rigó László, Szeged-Csanád vármegye püspöke....