"Csak egy ugrásra vagyok a Holnaptól, /egy karnyújtásnyira a Tegnaptól./ Csak egy cseppet még a Mában" (Nagy Ágnes Hannah: Most)

       Ám, nem kell olyan messzire visszamenni az időben! Elég csupán a középkorig. Az akkori bencések kolostoraikban oszlopos, négyszögletes alaprajzú, fedett körfolyosót építtettek, ami az udvar felé nyitott volt. A szerzetesek ilyen kerengőkben sétálva elmélkedtek; kizárva a külső világot, hogy csak az adott témában mélyedjenek el, a lényegre koncentráljanak, szinte meditatív állapotban. További előnye az volt, hogy onnan egyenesen a templomba lehetett belépni, valamint megvédték őket az időjárás viszontagságaitól.
       Ez utóbbi hasznosságuk és szépségük révén megszámlálhatatlan mennyiségű kerengőt építettek szerte a világon, kastélyokban, villákban. Idehaza a legismertebb kerengő Visegrádon, a királyi palotában látható, ezért is lett e "blog-újság" szimbóluma. Jellegzetesen magyar. S mert minden más ilyen létesítménytől megkülönbözteti az udvar közepén álló Herkules-kút.
      Hogy mivégre e visszatérés a történelemhez, az építészethez? Azért, hogy érzékelhetővé tegyem: miért éppen Kerengő lett e "blog-újság" címe. Szeretnék-szeretnénk körbejárni egy-egy témát, tényszerűen, indulattól mentesen. (Zúdul ránk éppen elég a mindennapokban.) Ebben az információs hangzavarban háttérbe szorulnak a lelket nyugtató-emelő értékek, a jelené és a múlté egyaránt.
      Aprócska lehetőség a Kerengő. De újságírói-, rádiós szerkesztő-riporteri munkásságom során mindenkor azt vallottam-vallom: ha csak egyetlen embernek közvetítek-adok egy jó gondolatot, amitől több lehet; vagy egy percnyi derűt, megpihenést - az minden fáradtságot megér!