"Csak egy ugrásra vagyok a Holnaptól, /egy karnyújtásnyira a Tegnaptól./ Csak egy cseppet még a Mában" (Nagy Ágnes Hannah: Most)

Vennes Aranka, a lap szerkesztője

BEKÖSZÖNTŐ


    Sietünk, rohanunk nap mint nap, miközben úgy véljük: haladunk. Ha néha megállnánk vagy legalább lassítanánk, andalognánk; meglehet, hogy előbbre jutnánk. Gondolatban-gondolkodásban mindenképp.

Ez már nagyon régi felfedezés! Az ókori görög bölcsek - tudósok, filozófusok - felismerték, hogyha körbe-körbe sétálva, közben beszélgetve is oktathatják tanítványaikat, többre jutnak. E peripatetikus iskolát, tanítási módszert főként Arisztotelész nevéhez kötik, aki ily módon nevelte-művelte diákjait, többek közt a későbbi hódító hadvezért, államférfit, Nagy Sándort, a majdani III. Alekszandrosz makedón királyt.
       Ám, nem kell olyan messzire visszamenni az időben! Elég csupán a középkorig. Az akkori bencések kolostoraikban oszlopos, négyszögletes alaprajzú, fedett körfolyosót építtettek, ami az udvar felé nyitott volt. A szerzetesek ilyen kerengőkben sétálva elmélkedtek; kizárva a külső világot, hogy csak az adott témában mélyedjenek el, a lényegre koncentráljanak, szinte meditatív állapotban. További előnye az volt, hogy onnan egyenesen a templomba lehetett belépni, valamint megvédték őket az időjárás viszontagságaitól.
       Ez utóbbi hasznosságuk és szépségük révén megszámlálhatatlan mennyiségű kerengőt építettek szerte a világon, kastélyokban, villákban. Idehaza a legismertebb kerengő Visegrádon, a királyi palotában látható, ezért is lett e "blog-újság" szimbóluma. Jellegzetesen magyar. S mert minden más ilyen létesítménytől megkülönbözteti az udvar közepén álló Herkules-kút.
      Hogy mivégre e visszatérés a történelemhez, az építészethez? Azért, hogy érzékelhetővé tegyem: miért éppen Kerengő lett e "blog-újság" címe. Szeretnék-szeretnénk körbejárni egy-egy témát, tényszerűen, indulattól mentesen. (Zúdul ránk éppen elég a mindennapokban.) Ebben az információs hangzavarban háttérbe szorulnak a lelket nyugtató-emelő értékek, a jelené és a múlté egyaránt.
      Aprócska lehetőség a Kerengő. De újságírói-, rádiós szerkesztő-riporteri munkásságom során mindenkor azt vallottam-vallom: ha csak egyetlen embernek közvetítek-adok egy jó gondolatot, amitől több lehet; vagy egy percnyi derűt, megpihenést - az minden fáradtságot megér!



(Kattints a gombra!)

Ezen az oldalon olvashatók a már nem kifejezetten aktuális írások, írásrészek, lecsengett hírek, régebbi események, emlékezések és gyászjelentések, melyek tartalma még fontos lehet az olvasóinknak. 

Legfrissebb bejegyzések


Egymásután érkeznek felnőttek, gyermekek az Újpesti Polgár Centrum szalonjába. Az ajtó közelében szorgos kezű asszonyok finomságokat tálalnak művészi gonddal egy nagy asztalra. A pódiumon muzsikusok hangolnak, a teremben nő a zsibogás, hiszen a legtöbben ismerik és örömmel köszöntik egymást. A székeken fehér kottalapok, rajtuk nemcsak hangjegyek,...

Az a mondás járja újságírói körökben, hogy "a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte". Ahogy beszélgetek Feketéné Krázi Tímea intarziakészítővel, meggyőződöm arról, hogy ez a szállóige más hivatásra is igaz! Történt ugyanis, hogy ő egy alkalommal, munkahelye kapujában meglátott egy földön heverő újságot. Nem lehetett nem észrevenni, hiszen...

Amikor a sírkert bejáratához érek, ahol a Nemzeti Örökség Intézete - a NÖRI - található, éppen nagyszámú diákcsapat igyekszik kifelé. Gyakran lehetünk tanúi, hogy fiatalok csoportja befelé vagy már kifelé tart, hiszen az itt megszervezett rendezvények, műsorok, tematikus séták vonzzák az érdeklődőket. Miközben nálunk még mindig szinte tabutéma a...

A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójáról kevesen tudják, hogy tagja a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának, s volt alelnöke is. Nemrégiben, a két világháború közti Magyarország helyzetéről tartott előadást az Iván-Kovács László Szabadegyetemen; mégpedig a sport helyzetéről. Arról kérdeztem a történész professzort, hogy miért vált...