A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA
Pünkösd hagyományosan a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Ha az apostolok feje fölött lángnyelvek jelentek meg, akkor ez azt jelenti, hogy égi kiáradás volt. Mit értsünk ezen? Azt, hogy az égiek nagyon megáldották az apostolokat, mert nagyon akarták, hogy nehéz terepviszonyok közt is terjedjen a tiszta Jézus-hit!
El is terjedt, csak nem az a formája, mint amit az égiek eredetileg elképzeltek. Mert ha mégis csak két isten küzdött egymással akkortájt is, akkor nem volt könnyű egy - a rómaiakkal ellenséges birodalom - képviselőjének a vallásos eszméit éppen a római birodalomban elterjeszteni! De Jézusnak még a saját, eredeti hazájában sem volt ez könnyű, mert ott meg a szellemében nagyon hasonló zoroasztrizmussal kellett szembesüljön.
Ott a terjesztés nehézségét az okozta, hogy Zarathustra hitének három megváltója volna, de a második megváltó is - aki Jézus lehetne - 15 éves szűztől kellett, hogy szülessen, égi magtól. Ezért Adiabene Máriának nemcsak pont 15 évesnek kellett lennie a fogantatás idején, hanem a természetes földi atya - Zakariás esszeus főpap - is csak Mennyei Atyaként szerepelhetett az új történetben.
Másfelől viszont akkoriban a római birodalomban is hatalmas megváltó-várás volt, de ők meg jupiteri megváltót akartak. Ez kellett volna, hogy még tovább gyarapítsa a már egyébként is szép nagy birodalmat. A názáreti Megváltónak tehát nem volt szabad ellenségesen viseltetni a rómaiakkal. A zsidók többsége egy percig nem hitte el, hogy az Úr Jézus azonos lenne az ő várva várt Messiásukkal, akinek akár katonailag is le kellett volna ráznia róluk a római igát. Még viszonylag a görögök és a szkíták tudták a legkönnyebben befogadni az új tant, mivel ők nem vártak teljes megváltást Isten fiától. Mint ahogy korábban Héraklésztől sem! A szírek eszmeileg rokonok voltak az Úr Jézussal, tekintettel a közös szabír alapkultúrájukra. Az egyiptomiak pedig előzőleg sokat hallottak már az időnként megtestesülő mennyei Logoszról, Oziriszről.
Ilyen bonyolult eszmei helyzetben kellett az apostoloknak hatékonyan terjeszteni az új, mindenki számára megváltónak szánt vallási tant. Így a fejük fölött lobogó lángnyelvek a rendkívüli égi ajándékot jelképezték, amelynek befogadásával képessé váltak egyáltalán nem könnyű térítő munkájuk elvégzésére. Mai napság nem árt ilyen Szentlélek-vezetést kérni a szellemi Apostoli Királyság képviselőinek sem, akik hasonlóan értetlen vagy éppen ellenséges közegben működnek!
Kiss Irén
