ALBERT ÉVA KATALIN GYÖNGYÖKKEL HÍMZETT HITE

A zöldhatáron át menekítették magukat 1944 októberében a Zomborba bevonuló szerb partizánok elől. Mindenüket hátrahagyva. A család a szegedi rokonoknál talált menedéket. Így, kisgyermekként, már hatévesen megértette Albert Éva Katalin, hogy a magyarságért üldöztetés is járhat. Talán éppen ez a csapás erősítette meg benne magyarságtudatát. S meglehet, hogy ez vezérelte az Iparművészeti Főiskola felé. Elvégzése után három évig dolgozott textilgyárban, majd önálló iparművészként színházi kosztümöket és kalapokat készített.

KIÁLLÍTÁS A TURUL HÁZBAN

– Mi 2002-ben ismerkedtünk meg, mert tudatosan kereste azokat a szervezeteket, ahol tehet valamit a hazáért – folytatja a történetet Tölgyesiné Taraba Magdolna. – Az 1990-es években kezdte látogatni ezeket a hagyományőrző műhelyeket, így jutott el hozzánk, a Lelkiismeret '88 Egyesülethez is. Mikor tüntetéseket szerveztünk, mindig hívtam telefonon, és ő mindig jött. Így kezdődött. Aztán később, a Boldogasszony ünnepköréhez kapcsolódó zarándoklatokon, virrasztásokon rendszeresen részt vett, az évek során kialakult baráti társaságával. Már a kilencvenes évektől egyre nagyobb figyelemmel fordult a magyarság ősi hitvilága felé. Olyannyira foglalkoztatta, hogy könyvtárakban kutatott, minél többet meg akart tudni erről. Belső erő hajtotta, hogy olyan textilképeket készítsen, amilyeneket még senki – a magyar népművészet gazdag formavilágából építkezve. Már nyugdíjasként, 2004-ben, szinte égi sugallatra rajzolta meg, pauszpapíron, a tizenkét Boldogasszony alapmű grafikáit, két hét alatt!

– Ön az Ősi Hitünk Boldogasszonyának Őrzői képviselője. Miként és miért került a szervezet neve után az a kifejezés, hogy "becsületbeli társaság"?

– Becsületbeli ügyünk, hogy Albert Éva Katalin textilművésznek, aki már évtizede nincs velünk –, ne csak őrizzük az emlékét, hanem tartsuk is életben... 2010-ben megbetegedett, s az év őszére már úgy leromlott az egészsége, hogy szomszédok, barátok segítségével tudta ellátni mindennapi teendőit. 2012. január 3-án a Lelkiismeret '88 Egyesület egy portré-filmet készített vele, amit a barátaival együtt nézhetett meg, nagy öröm volt számára. Elfogadta egy hosszabb gyógykúra lehetőségét, remélve, hogy egészsége javulni fog. Ez azonban csak időlegesnek bizonyult. Ekkor úgy döntöttünk férjemmel, hogy befogadjuk otthonunkba, így könnyebben tudjuk kezelésekre vinni és ápolni. Szeretetáradatban élt, barátai rendszeresen látogatták őt. Februárban – fölmérve a földi lét végességét – arra az elhatározásra jutott, hogy megalapítja az Ősi Hitünk Boldogasszonyának Őrzői becsületbeli társaságot. Ennek napja 2012. 03. 02. Alapítói: Rajz Károlyné sz. Svágell Éva, Winke Henrietta, Szeremleyné Koncz Krisztina, Tölgyesi János, Fazakas Zoltán, Tölgyesi Botond, Bajkán Ildikó Eszter, Német Bozó Andrea, Filei Nikoletta, Kálmán Anita, Chemez Farkas és jómagam. Ezek után biztosítva látta, hogy elképzeléseinek és képeinek küldetése megvalósul.

– Mégis hogyan?

– Betegsége miatt nem tudta befejezni életművét, csak tíz képe volt teljesen készen. Azalatt a két- és fél hónap alatt, az utolsó idejében, amíg nálam volt, azt kérte, hogy ne csak őrizzük, fejezzük is be az alkotásait. Összeszedtem a társaságot. Többen nagyon sokat dolgoztunk. Mind a tizenhat kép ki volt hímezve, de három kép gyöngyözését csak elkezdeni tudta. Az ő irányításával mi végeztük el. Amikor már nagyon rossz állapotban volt, haza akart menni. A lányai elvitték tőlem haza, azután Mezőberénybe a kisebbik lányához. Akkor úgy döntöttünk, hogy levédetem a képeket. Ehhez el kellett menni hozzá. Leültem az ágya végén. Fölemelte az ujját, és "rám olvasta": Magdi, te nem lehetsz beteg, neked helyettem kell dolgozni!... 2012. május 13-án lépett ki a földi világból, a Szűzanya fatimai első jelenésének évfordulója napján!

– Hogyan lett Albert Éva Katalin textilképeinek képviselője – amint ez a névkártyáján olvasható? Nehéz örökség?

– Így van! Éva tudta, hogy amit én kitalálok, azzal folytatni tudjuk. Hogy ez a páratlan kincs sokaknak elérhető legyen, készítettünk képeivel egy öröknaptárt, 2015-ben, amikor az első emlékkiállítást rendeztük. Neki voltak már önálló kiállításai is, Csepelen, Szabadkán, Rákoskeresztúron. Ezt a sor folytattuk azzal, hogy idén már két tárlatot tartottunk. Az elsőt a Művészeti Óvóhelyen, a Szépvölgyi út 7. szám alatt, a másodikat pedig itt, a Turul Házban. Nagyméretű képei a lelke tisztaságát, szépségét tárják elénk, az Égiekre hangolva sugallja Anyaistenünk tiszteletét. Hogy milyen szoros volt a lelki kapcsolata vele, bizonyítja a temetésén történt különös eset. 2012. június 25-e, Pünkösd előtti pénteken vettünk tőle végső búcsút. Három textilképével kísértük utolsó útjára: a Csillagösvény Győzelmes Királynőjével, a Nagy Boldogasszonnyal és a Boldogasszony Szíve Szeretetlángja képeivel. Azonban én csináltattam egy Turul-madaras zászlót – mert a mindene volt a Turul-madár –, de nem tudtam a koporsóba tenni, mert már le volt szögelve. Ezért ráterítettük. Meleg, szélcsendes idő volt. Egyszercsak egy fuvallat meglebbentette a lobogót, pedig még a levelek sem rezdültek! Aztán egy másik a sírgödör mélyére vitte. Úgy éreztük – Égi jelként – a Turul alászállt a sírba, hogy a koporsó rákerülhessen, és majd az Évát a magasba emelje, az Anyaisten elé...

– Mi ad erőt önöknek a továbblépéshez?

– Az, hogy tudjuk, neki ott a helye Molnár V. József, Papp Gábor és Szántai Lajos-alkotta sorban, ha nem a legelején! És ezt a helyet fönn kell tartanunk számára.

Vennes Aranka

*  *  *

Albert Éva Katalin iparművész Boldogasszony textilkép-sorozatából nyílt kiállítás 2023. december 20-ig még megtekinthető:
a Turul Házban, az V. kerület Semmelweis utca 1-3. szám alatt,
hétköznap 16 és 19 óra között.