HAZÁNK KÜLÖNLEGES SZEGLETÉBEN

Elhivatott - mondják azokra, akik eltántoríthatatlanul követik a maguk-teremtette utat. Én inkább úgy fogalmaznék: küldetéses. Ez az út azonban nem épül egyik napról a másikra, s gondolatokkal, ötletekkel van kirakva. Tán kanyarokkal is. Ugyan mi késztethet egy szép, fiatal nőt - aki idegenvezető - arra, hogy borászattal barátkozzon? Ám ez csupán a kezdet volt...

ADRIENNE DELUXE

- Hogy lesz valakiből borbarátnő, pedig eredetileg turistákat, vendégeket kalauzolt a tokaji borvidéken? - kérdezem Tóbiás Adrienntől.

- Onnan indult az egész, hogy úgy éreztem munkám során, nincs egy olyan könyv, ami tényleg a borvidékről szól. Olyan, ami valójában az egész borvidéket bemutatja, nevezetességekkel, látnivalókkal, minden szolgáltatásukkal és az összes településsel együtt. Végigjártam minden egyes kis helyszínt, huszonhét település szerepel a könyvemben. Az anyaggyűjtésem során számos felejthetetlen élményben volt részem, sokat tanultam a környékről, szőlőről, borokról és emberekről. Kétéves kutatómunka után született meg a könyv, aminek a címe: Útravaló. A tokaji borvidék. Aztán később alakult ki a bor iránti szeretet, ma már egy borszaküzletem is van Budán, a Lánchíd utcánál. ...

- Azért ne szaladjunk ennyire előre! Hiszen a könyvét saját felvételeivel színesítette. A fotózás eszköz vagy kiegészítés?

- Azért kezdtem a fényképezésbe, egyidőben az anyaggyűjtéssel, mert szerettem volna a saját szemszögemből bemutatni a borvidéket. Úgy gondoltam, hogy az akkor hitelesebb, hogyha nem egy profi fotóst fogadok fel, hanem én magam fotózok, azt mutatom, amit én látok, és ahogy látom. Nem tanultam a fényképezést, csak a saját megérzéseimre hagyatkozom. Nyilván én keveset retusálok, tényleg úgy szeretem visszaadni a tájakat, borászatokat is, ahogy azok valójában kinéznek. Igazából a fotózás párhuzamosan indult a könyvírással, azt lehet mondani, hogy eszköz is és kiegészítés is.

- A Falk Miksa utcai VármegyE-Galériában beszélgetünk, ahol a Tokaj kincse a Király-hegy című tárlaton az ön felvételei vesznek körbe bennünket. A borvidék már csak a születési helyét illetően is közel van a szívéhez. De mégis miért éppen a Király-hegy a központi téma?

- Miskolci születésű vagyok, és hétvégén mi mindig hazajárunk a közelében fekvő Tomorra, ami egy kis falu Miskolc mellett. Minden alkalommal, amikor Budapestről érkezve megpillantom a főútról a Kopasz-hegy sziluettjét, már tudom: itthon vagyok. Onnan kocsival háromnegyed óra alatt elérek Tokajhegyaljára. Több vulkanikus hegy van azon a vidéken, az egyik legmagasabb ezek közül a Király-hegy, és én gyakran járok fel oda fotózni. Szerintem, onnan a legszebb a kilátás az egész borvidékre. Mádon található az első osztályú szőlőültetvények nagy része így, borvidéki szinten. Tehát ilyen szempontból is meghatározó. Hogy gyakran jártam a dűlők között, nagyon tetszett ez a Király-dűlő, és a kiállításon azok a fotóim kerültek előtérbe, amik ősszel készültek, ez egy ilyen őszi sorozat. Egyébként minden évszakban megyek oda fényképezni.

- Ezeket a képeket végignézve föltűnik, hogy a fény, a mozgás, a szín nagyon fontos szerepet kapnak. Az egyiken például a fő téma a bornak a színe, ami szinte úgy aranylik, mint a napsugár. Ez a pillanat a véletlennek köszönhető vagy tudatosan keresi a megfelelő időpontokat?

- Tudatosan. Sokszor kell kimenni a dűlőre ahhoz, hogy olyan fényviszonyokat találjunk ott, ami ideális. Mint például ezen a képen az ősznek az az időszaka, amikor kicsit aranysárgába hajlóak a fények, naplementék-napfelkelték. És mivel az aszú pedig maga a folyékony arany - így szoktuk nevezni -, ebben is ez a kicsit arany szín az, ami dominál. Így lehet párhuzamot vonni tulajdonképpen a kettő között.

- A Világörökség részén él, azzal foglalkozik. Ez jelent-e valami különleges érzést, lelkiállapotot, akár ha csak fölmegy a hegyre, mondjuk, a Király-hegyre?

- Igen, én nagyon szeretek egyébként Tokajhegyalján lenni, ezért is, amikor már elkezdtem írni a könyvet, akkor is mindig nagyon szívesen mentem, és másztam meg ezeket a dűlőket. Különleges érzés, amikor ott van az ember, és látja azt, hogy mi lesz a szőlőből, aztán látja a bort, és az egész folyamatot az elejétől a végéig. Szerintem ez egy egészen különleges helye a világnak, jobban tudatosulnia kellene az emberekben annak, hogy Tokajhegyalja tényleg egy csoda.

- Hogyan lehet megőrizni ezt a csodát, ezt az értéket? Hiszen elég sok a vetélytárs Európában is.

- Szerintem a kulcs az az összefogásban rejlene, illetve abban, hogy mindenki a maga módján viszi tovább Tokaj jó hírét, mint ahogy én is kóstoltatok a boltomban, mondjuk, külföldieket, vagy írok Tokajhegyaljáról, vagy fotókat közlök, ez mind-mind, szerintem, építi a borvidéket is, és továbbviszi a annak jó hírét. Talán egy ilyen kezdeményezésnek pont jó a Tokaji Borbarátnők Társasága, ahol több borász és több borvidék iránt érdeklődő ember összefog. Ez lehet a megoldás, hogy ilyen szervezetekbe tömörülnek. Ők stratégiát dolgoznak ki, marketing tevékenység által is erősítik a borvidék hírét is. Olyan összetartó közösséget alkotnak, akik általában borásznők, vagy olyan nők szoktak még csatlakozni, akik tesznek valamit a borvidékért, vagy akiknek fontos Tokaj. Én már a könyvemben szerepeltettem őket, a borbarátnőket, így megismertek engem, és szerintem, nyitottabban fogadtak.

- Elég nagy ugrás volt idegenvezetésből borásznak menni!

- Igen, ez így van első pillanatra. De szerintem össze lehet hozni ezeket a területeket, mert például most a boltomban is gyakran fogadok csoportokat borkóstolásra. Nemrégiben volt egy kanadai csoportom, olyankor ugyanúgy idegenvezető vagyok, csak a borok terén kalauzolom az embereket, és kiválasztom, hogy mit mi után kóstoljunk. Ez is egyfajta idegenvezetés, csak talán sokkal egyedibb. Van egy pezsgőm, ami nemrégiben jött ki, ez egy furmint pezsgő. A családnak van egy, kevesebb mint fél hektárnyi területe Tolcsván, a Várhegyi-dűlőn. Ebből a kis területen termő szőlőből mi kizárólag pezsgőt készítünk, Adrienne Deluxe a neve. Tiszta furmintpezsgő, ami ugyanakkor száraz. Az első évjáratom az a 2020-as, ami most került forgalomba, csak a boltomban volt kapható. Az év végéig el is fogyott.

- Könyvében idézi Voltaire, a felvilágosodáskori író szavait, aki sokat vendégeskedett fejedelmeknél, s aki a tokaji borról így vallott: "Ha tokajit iszunk, meg kell győződnünk, hogy van Gondviselés felettünk mert annyi gyönyört, mint ez az ital, csak egy végtelen jóságú Isten nyújthat." Könyvet írt, bort termel-árul, fotózik. Melyiket szeretné továbbfejleszteni?

- Mivel nem tanultam a fotózást, most tervezem a képzésemet. Igaz, a legfontosabb a fényképezésben az, hogy a gépünket és azt a típusú kamerát, amit használunk, jól ismerjük, szerintem. Az a kulcs. Ezen a téren szeretnék fejlődni és a borszakértelem terén. Jelenleg középfokú borszakértő vagyok, de készülök már a felsőfokú szintre is. Tehát az a cél az, hogy a felsőfokú hármas borszakértői oklevelet is megszerezzem. Hogyha már egyszer borokkal foglalkozom, akkor jó lenne sommelier-képzésben is résztvenni. Eddig még nem találtam olyat, amilyen tetszett volna.

- Hogy látja a borászat jövőjét Magyarországon?

- Nagy a konkurencia, főleg Európában. Szerintem egy széleskörű összefogásra lenne szükség a magyar borászatok között ahhoz, hogy ennek legyen sikere, eredménye. Például egy közös marketing kellene Tokajhegyaljának, olyan közös koncepció, amiben minden borász részt tud venni. Szerintem először a régiót kellene építeni, mint Tokaj-brand. Tervszerű, következetes munkával elérni azt az egyedi minőséget, felépíteni az arculatot; ami aztán húzná magával az összes borászatot. Hiányolom, hogy egy olyan globális brand, hogy Tokaj-brand, nagyon lassan épül, pedig ez sokat segíthetne.

- Miként lehet összeegyeztetni ennyi feladatot-tevékenységet és a magánéletet?

- Szükség van az emberek, a környező borászok, a család támogatásra. Sokat köszönhetek a férjemnek, aki sokszor vigyáz a gyerekekre, ha nekem mennem kell valahová. Kialakult egy rendszer. Hét közben általában Budapesten vagyunk, itt van az üzletem, tehát itt dolgozom. A hétvége meg inkább a vidékről szól. Próbálunk úgy időzíteni, hogy, mondjuk, a péntek, a szombat vagy a vasárnap legyen az a nap, amikor Tomoron vagyunk. Össze tudjuk hangolni azt, hogy mindketten érdemban tudjuk végezni a munkánkat. A férjem ért a borokhoz, de mérnök, és azon a területen dolgozik.

- Hogyan élik meg a gyerekek ezt a mozgalmas életmódot?

- Két fiúnk van, nyolc és tizenegy évesek. Szeretnek Tokajhegyalján lenni, de főleg a dűlőkben szaladgálni. Amit nagyon szeretnek, az a piknikezés, hogyha kiviszünk magunkkal egy kis kosarat élelemmel, valamelyik kis dűlőre letelepszünk, az nagyon tetszik nekik. A kisebbet kifejezetten a fotózás érdekli, a másik az inkább séf szeretne lenni. A kiállítás utáni fogadásra a falatkákat ő készítette otthon, ő is kínálta körbe. De kicsik még ahhoz, hogy lássuk, mivel fognak később foglalkozni. Az érdeklődés azonban megvan bennük. Szerintem a gyerekekben igenis el lehet ezt már ültetni kiskorban, hogy ragaszkodjanak egy vidékhez, és lássák az értékeket. Hiszen hazánk különleges szeglete a Tokaj borvidék.

Vennes Aranka