KABÓCA-SZERELEM

Kréta szigetén többször is jártunk Feleségemmel, így kedvező lehetőségünk nyílt a szigettel ismerkedni, behatóbban tanulmányozni. Első alkalommal a lakhelyünkhöz közeli öbölnél hallottunk számunkra addig ismeretlen hangokat az egyik - meglehetősen terebélyesre növekedett - fa lombjai közül kiszűrődni. Nem sikerült kiderítenünk a hangforrás milétét-kilétét. Következő utazásunkig viszont állatvédőktől megtudtuk, mi lehet a hangforrás, mi bocsátja ki a kellemesen zsongó hangokat.

A TÜRELEM NEMCSAK RÓZSÁT TEREM

Első krétai lakhelyünk olyan megnyerően hatott ránk, hogy újra ott kívántuk eltölteni szabadságunk napjait. Késő nyár volt, ekkor a levegő és a tenger hőmérséklete szinte azonos. Ilyenkor már ritkábban égetően forróak a nappalok, éjszaka is lehet aludni.

Gyalogosan kezdtük bejárni a környék közelebbi zeg-zugait. A virágokkal ékesített kertek mellett nagy területen alacsony olajfák sorakoztak. Minden olajfás területre szabad volt a bejárás. Az egyikhez érve újra meghallottuk az ismerős zsongást, amiről már tudtuk: ez a kabócák éneke!

Lüktető erősséggel és változó irányból áradt felénk a hangkavalkád. Marasztaló hatású. Ekkor határoztam el: hangfelvételt készítek. A tengerparti üzletsoron vásároltam egy erre alkalmas magnetofont, érzékeny mikrofonnal.

Másnap ezekkel a szerkezetekkel indultam ismerkedni a kabócákkal. Reméltem, kedvesek lesznek, beszédbe elegyednek velem, megsimogathatom némelyiküket. Kiderült később, nem egyszerű az ismerkedés! Mindenekelőtt el kell nyerni a bizalmukat. Újra elvarázsolt a fák lombjaiból áradó zsongás. Bizonyára másokat is megérintett már az olajfák ajándéka. Nevezhetném akár kabóca-koncertnek. De ki lehet a karmesterük?

Letelepedtem csendben az egyik olajfa tövében, bekapcsoltam a magnót és vártam. "Vártam csupán, mert vitézlő harcos nem lehetek." Várnom azért kellett, mert érkezésemkor azonnal elcsendesedett a kabóca-társaság minden tagja. Mi ez? Őrszemeik vannak? Netalán biztonsági szakszolgálatuk?

Sokáig semmi.

Türelem, türelem! - Biztattam magam. Igen. Megérte! Hirtelen megszólalt a távolban egy árva hangocska. De csak egy pillanatra. Talán ez lehetett a jel: kezdhetitek, nincs veszély! El is kezdődött rövidesen. Egyre többen kapcsolódtak be a szabadtéri koncertbe, mind közelebb és közelebb szólalt meg egy-egy újabb hangszerük.

Az én fámnál viszont továbbra is csent honolt. Átültem tehát egy másik fához, ahol már nagy erővel szólt a fúga. Amint leültem, csend lett. A többiek is elhallgattak. Mintha a karmesternek nem tetszene valami. Itt hosszabb idő telt el a zene újabb megszólalásáig. Közben talán az segített, hogy felmásztam a fa lombjai közé szerkezeteimmel, és nem mozdultam, csak a magnó szalagja pörgött. Valószínűleg véglegesen elnyerhettem a bizalmukat, ugyanis sorban megszólaltak az összes fán a kabócák.

A Bécsi Újévi Koncert hallgatósága is megirigyelheti az általam hallottakat! A kabóca-hangszerek különböző erősséggel és hangon szólaltak meg. Némelyik elhallgatott, de a másik rázendített. Már nem törődtek velem, talán örültek is a hangfelvételnek, mert megérezhették: itt a világhír lehetősége, még lemez is lehet a felvételből...

Elneveztem ezeket a piciny lényeket láthatatlan zenekarnak, ugyanis egyiküket sem sikerült megpillantanom, nem mozdultak rejtett hangszerállásaikból. Megszerettem ezeket a virtuózokat.

Visszatértem bungalónkba, és Feleségem is elbűvölten hallgatta a nyári koncertjüket. Szerinte ez a kabócák szerelmi szerenádja: a Kabóca-szerelem.

Idehaza barátaink örömmel másolták CD-re ezt a feledhetetlen toccatát és fúgát...

Utóirat: A minap leesett az első hó, s már igazi téli szél fúj. De bennünk, a fűtött szobában, ismét felidéződik a krétai nyár, ha föltesszük a lemezt, és csukott szemmel hallgatjuk a különös muzsikát, ami gondolatban visszarepít bennünket a csodás görög szigetre.

bikafalvi Máthé László Zoltán

"Magamról:
Erdélyi felmenőkkel rendelkezem, ezért is bikafalvi Máthé László Zoltán a teljes nevem. Újpesten születtem 1939-ben. Híradásipari Technikumban érettségiztem. Az egyetemi felvételem előtt 26 hónapig sorkatonáskodtam, mint tüzér rádiós. A Távközlési Kutató Intézetben a mikrohullámú távközlési rendszerek kutatásán dolgoztam. Utána az Orion Gyár Rendszertechnikai Fejlesztését vezettem, és ennek kapcsán bejártam Perut, Kuvaitot, Ádent, Szlovákiát, Csehországot, Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot. Magánúton Feleségemmel elutaztunk Ausztráliába, a görög szigetekre, Ausztriába, Németországba Japánba, Hong Kongba, az USA-ba és Kanadába.
Feleségem Simonyi Mária Helena történelemtanár, lányunk és fiúnk, valamint három unokánk él.
Szépirodalmi tevékenységem eredménye 1991 óta a 11, nyomtatásban megjelent könyvem."