Karácsonyi mese

Újfent v. Ország György írásával jelentkezem, s a történet csakugyan meseszerű. Az írásnak olyan sikere lett, hogy a zsűri különdíját kapta érte a Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázaton, 461 induló közül... Bocsáttassék meg nekem, de felidéződött bennem egy nagyon régi történet, amikor még építették Újpalotát. Egy rosszul rögzített panel miatt a szerelő lezuhant a 11. szintről, és szörnyűségesen megsérült. De életben maradt, mert egy nagy salakhalomra esett... Orvosi csoda, hogy megmentették! Sok hónap alatt a lábait is rendbe hozták úgy, hogy - igaz, csonthiányosak és merevek maradtak -, azonban két mankóval tudott bicegni. S feleségével együtt, bár nem éppen szeretetteljes harmóniában, de fölnevelték fiúkat... Eltöprengek: meglehet, v. Ország György meséjét a való élet írta?

KARÁCSONYI MESE A BÖLCS EGÉRPAPÁRÓL
(Csiky Lucának)

Volt egy falu a főváros közelében. Itt élt János és Sári. Együtt jártak óvodába, majd iskolába is. Az általános iskola elvégzése után mindketten szakmát tanultak. Jani lakatos, Saci cukrász lett. Jánost behívták katonának, majd nem sokkal a leszerelés előtt újra találkoztak és egymásba habarodtak. Akkora lett a szerelem, hogy őszre kitűzték a lakodalmat. Az esküvő után Jani odaköltözött ifjú felesége és idős özvegy anyósa kicsiny, szoba-konyhás házába.
Eltervezték, hogy a közös telekre házat építenek, és a tervet tett is követte. Hamarosan kinőtt a földből a majdani ház alapja. Szépen gyarapodtak, hisz' mindketten jól kerestek. Kedvelték a faluban a fiatal párt. Mikor hazafelé jöttek a vasárnapi szentmiséről, még az örökké zsémbes Rozi néni is elégedetten bólogatott.

A nagy szerelemnek meglett a gyümölcse. A gólya nem egy, hanem egyből két csöppséget hozott a csőrében. Letéve őket fáradtan csapkodta szárnya alá a friss levegőt. Sári kimaradt a munkahelyéről, a gyerkőcöket nevelte. Jani a vasútnál dolgozott. A két csemete és a ház fala is szépen növögetett.
Egy nap aztán nagy baj történt. Egy tolatómozdony maga alá gyűrte Janit. Térdtől lefelé amputálni kellett a férfi bal lábát. Mikor hazaengedték a kórházból, összeült a család a konyhaasztal körül. Meghányták-vetették, a helyzetet. Eldöntötték, hogy az építkezés egyelőre leáll. Julcsi és a kis Jani úgyis elérték az óvodáskort, így Sári visszamehetett a pékségbe cukrásznak.
Mikor reggel elment az asszony a gyerekekkel, János a mankóval újra járni tanult. Hajtotta az akarat, melynek meg is lett az eredménye. Hamarosan elég jól elboldogult. Szégyellte magát tehetetlenségében. Egy nap aztán fölszállt a vonatra és a fővárosba utazott. Munkát keresett, hisz' nem mondott le az új házról. A közeli piacon álldogált, felajánlotta a segítségét a falujabeli árusoknak. A megmaradt portékákból juttattak neki. Soha nem tért haza gyümölcs, tej vagy zöldség nélkül.

Az árusok hamar megszerették a szorgalmas férfit. Kora reggeltől délig meg sem állt. A déli harangszónál pihent meg egy imára, majd a ládákból összerakott asztalhoz ült le falatozni. Anyósa a kilátástalan helyzetet nehezen viselte. Nagy volt a szeretet, de érezte, hogy úgy tud segíteni a családon, ha az idősek otthonába kér bebocsáttatást. Mivel nővére lánya ott dolgozott, sikerült a terve. Vasárnap délutánonként jött a család látogatni. A szobatársainak azt mondta; csak addig marad az otthonban, míg elkészül az új ház. Kis nyugdíjából mindig csúsztatott egy kis pénzt az unokáknak. Julcsi és Janika elhatározták, hogy nem költik el a spórolt pénzt, hanem karácsonyra új imakönyvvel lepik meg Édesanyjukat.
A kegyszerárus Irma nénihez hordták a kapott pénzt megőrzésre. Advent elején félrehívta őket Irma néni és egy becsomagolt imakönyvet adott nekik át. Ajándék könyvjelzőt is adott melyre ráírták kriksz-kraksz betűkkel, hogy Édesanyánknak. Hazaérve elégedetten rejtették el a kamra sarkába. Igen ám, de az arra csatangoló egérgyerekek megrágták az imakönyvet. Nagyapjuk, a bölcs egérpapa este meglátta unokái bajsza tövében az imádságos könyv darabjait. Számonkérte őket, akik félve mesélték el a csínytevésüket. Nem hiába nevezték Alfrédnak az egérpapát, mert annak idején egy könyvtárban nevelkedett, ahol ugyan megismerhette a szegénységet, viszont olvasni és számolni megtanulhatott. Ezért lett Alfréd, a híres Nobel után. Vakargatta, vakargatta a fejét, addig míg elő nem jött a megoldás...
Most társbérletben élt az egércsalád Gazdagéknál, akiknek nemcsak a neve volt gazdag. Itt nagyon jól megvoltak a mi egereink. A macska még véletlenül sem jöhetett be a majd' égig érő kerítésen. Ha mégis átmerészkedne, a birtokon lévő kutyák tépnék szét. A békétlenség állandó vendég volt a családnál, hiába voltak a pénz bővében. Egymás elől is dugdosták, amit később el is felejtettek. Alfréd, az egérpapa ebből a pénzből hajtogatott össze egyet-egyet, majd átvitte, és a megrágott imakönyv lapjai közé elrejtette.
Sári a karácsonyi nagytakarítást végezte, mikor megtalálta a megrágott imádságos könyvet. A könyvjelzőn lévő írást megfejtve megérteni vélte, hogy mi történt. Keresztet vetett és megköszönte az égieknek, majd a pénzből új imakönyvet vásárolt. Irma néni igen csodálkozott a vásárlás tényén, de persze nem szólt egy szót sem. Az egerek felbuzdulva hordták a rejtekhelyre a gazdagék által dugdosott pénzt. Sári asszony esténként imádsággal köszönte meg a Teremtőnek a rejtekhelyre tett folyamatos segítséget, mit sem sejtve az egerekről. János a megüresedett piactakarító feladatot megkapva egyre többet keresett. Az építkezés folytatódhatott, nagyanyót is egyre többször hozták haza az otthonból. Eljött a Szenteste, mikor éjféli misére indult a család. Megkérték a nagymamát, hogy távollétükben pucolja meg a húslevesbe kívánkozó zöldségeket.
A mise után szótlanul lépkedtek haza a templomból, nehogy hangoskodással megzavarják mások ünnepét. A gyerekek kíváncsian lestek be a kivilágított ablakokon, jött-e már a Jézuska. Édesanya halkan a Pásztorok, pásztorok kezdetű éneket dúdolta, Édesapa csendesen emelgette a mankóját. Gazdagék elé érve nagy volt a csetepaté. Szinte még lehetett hallani az angyalok szárnysuhogását, máris összevesztek az ajándékokon. Hazaérve "a mindenhol jó, de legjobb otthon" – gondolattal léptek be az ajtón. Nagyanyó éppen akkor fejezte be a zöldségpucolást.

- Lányom, az aprítást rád bízom – szólt a háziasszonyhoz.
- Köszönöm, hogy meg tetszett pucolni, majd én összevágom – felelte. Az összevágott zöldséget
óvatosan csúsztatta a készülő ünnepi levesbe, nehogy az aranyszínű buborékok táncát megzavarja. Apa még kint maradt, megkerülte, megsimogatta az épülő ház falát. Aztán ahogy belépett, a sparheltnél melegíteni kezdte a kezét.
Az Édesanya tapsolt egyet-kettőt: Mindenki mosson kezet, üljünk asztalhoz, aztán meglátjuk,
megérdemeltük-e, hogy benézzen hozzánk a Jézuska! – Mondta.
Az ajtót becsukva, gyorsan tette a fa alá az ajándékokat és utánuk ment. Vacsora után így szólt:
- Édesapa, gyújtsd meg a csillagszórót, ez rád vár!
A gyerekeket engedték előre, majd Nagyanyó és Édesanya következett. A csillagszóró fényei a szemükből ragyogtak vissza. A gyerekek tátott szájjal néztek hol a fára, hol az ablakra.
- Vajon hol jött be a Jézuska? – Töprengtek.
Édesanya sorba állította kis csapatát, s elkezdte a "Mennyből az angyalt". A gyerekek már alig
várták, hogy véget érjen a karácsonyi ének. Julcsi beosont a kamrába és előhúzta a rejtekhelyről az imakönyvet, majd Jani takarásában alátette a karácsonyfa alá. Megkezdődött az ajándékok keresése. Anya karba tett kézzel nézte szerettei arcát, ahogy azok bontogatták az ajándékokat. Édesapa szerszámos készletet kapott. Nagyanyó a piciny rádiót úgy szorította magához, mintha valaki el akarta volna venni. Régen szeretett volna ilyent, hogy az otthonban ne zavarjon senkit. A lecsüngő fülhallgatót a fülébe tette, majd a lányához lépett.

- Köszönöm szépen az ajándékot, légy szíves kapcsold be – majd félrevonult.
Fogytak, fogytak az ajándékok, lassan már egymaga állt a fa a szánkó társaságában.
- Anyu, nézd meg, van ott még valami a fa alatt, csak mi nem érjük el – lódított Jankó.
- Hát mi lehet az? – Kérdezte Édesanya, majd a gyerekek pillantásai közepette kibontotta.
Nagyon meglepődött, hogy most már kettő van. Mégis keresztet vetett, majd ennyit mondott: Köszönöm! A régit már úgy is rongyosra imádkoztam!...
Julcsi halkan a testvére fülébe súgta: Jancsikám, nagyon jó ajándékot kapni, de adni még jobb – s megsimogatta testvére buksiját.

Édesanya felvágta a bejglit, ettek, majd fél óra játszást engedélyezett a gyermekeinek. Jankó
az új építőkockákat rakosgatta egymásra, nézegette a frissen kapott mesekönyveit. Julcsi az új babákkal játszott. Édesanya a sparhelt mellett ülve az imakönyvét lapozgatta. A faliórára nézett, majd szólt gyermekeinek: ideje, hogy eltegyétek magatokat másnapra! Lefektette őket, homlokukra keresztet rajzolt és lekapcsolta a lámpát. Az ajtóból még visszapillantott, elmosolyodott, hogy nagyanyó fülében még mindig ott a fülhallgató. Majd az ajtót félig nyitva hagyva kiment konyhába, amit a karácsonyfa színes fényei bevilágítottak. Rövidesen kihallatszott a gyerekek szuszogása, férje elégedett dörmögése álmában. A rádióhoz lépett, lehalkította, éppen a "Csendes éj" dallama csendült fel.

Az ablakhoz lépve félrevonta a függönyt. Óriás hópelyhek ereszkedtek le az égből. Aztán a karosszéket a sparhelthez húzta, leült, imakönyvét a kezébe fogta, és hosszasan elmerengve a karácsonyfa felé nézett, tán el is bóbiskolt. Egyszer csak felriadt merengéséből, nem hitt a szemének! Sok egérkét látott önfeledten futkározni a fa körül. Egy öreg egér nézte őket, meghatottan, botjára támaszkodva. 

Édesanya hirtelen nem tudta, ébren van vagy álmodik?! Arcára mosoly ült, olyan, amilyen csak az Édesanyáknak adatik…

v. Ország György