KÉT ISTEN

       Egy házaspár hosszú évek óta gondban volt, mert a férjet ötvenhatos gyermek-hősként 1957-ben elfogták, gyalázatosan megkínozták, és együttműködésre kényszerítettették. A feleség pedig azért volt bajban, mert jónéhányszor ugyan - ugyanazok - meg akarták zsarolni, de őbenne erős volt az erkölcsi tartás, s nem tett eleget követelésüknek. Nem engedett. Miközben mit sem tudott az ocsmány, magyar-ellenes, titkosszolgálati hálózat működéséről. Emiatt történhetett meg, hogy a férjével úgy kötött házasságot, hogy fogalma sem volt annak titkos kötelmeiről, és így annak barátinak álcázott kapcsolati hálójáról sem.

       Teltek az évek és évtizedek. Azonban a FIDESZ hatalomra kerülését követően a férj fellázadt zsarnoki elnyomói ellen, és útilaput kötött szolgálati főkapcsolata talpára. Akkor szabad is lett néhány évre, de a titokban működő titkosszolgálat felfigyelt a feleség túlságosan buzgó hazafias érzelmeire. Ekkor megint megkeresték a férjet, és további információ- szolgáltatásra kötelezték. Addig ment ez így, amíg a feleség ellehetetlenült a maga tevékenységében, a férj pedig súlyosan megbetegedett.

       Mi volna a helyes Isten-ítélet ebben az ügyben? A Jahve-típusú "igazságos" Isten mindkét áldozatot elkárhozásra ítélné, mivel az egyik ismételten nem állt ellen a zsarolásnak, a másik viszont nem volt elég éber, nem észlelte férje régi elnyomójának újbóli jelenlétét. Ellenben a méltányosságban hívő, irgalmasság szándékát mutató, Jehova típusú Isten belátná, hogy mind a ketten áldozatok, akik nehezen tudnak kitörni lelki alkatuk eredendő meghatározottságaiból. Mert a férj alkatilag alkalmazkodó-féle volt, a feleség pedig hajlamos volt nem mindig mindenre odafigyelni. Hát akkor ki a bűnös ebben a történetben?

       Az ószövetségi hívek szerint a házastársak részben gyávák voltak a zsarnokságnak ellene szegülni, részben pedig apró jelek észrevételét illetően szórakozottak voltak. Vagy ha nem, akkor is túlságosan bezárkóztak - a szükséges reakciókat illetően. Ám reformátusok azt mondanák, hogy a házaspár büntetése eleve elrendelés volt. Ez a szemlélet nem sokban különbözik az ószövetségi látásmódtól. Vajon a katolikusok kinek a felfogásával értenének egyet? Szerintem a magyar keresztények a méltányos és irgalmas Isten álláspontját osztanák. Minthogy az ő Öregistenük is ilyen volt.

       Nem közömbös, hogy az ószövetségi ítélet esetében szinte az egész világ elkárhozhat, az emberek pedig rettegésben tölthetik az életüket, és a túlvilágon örökké tartó büntetésben. A magyar keresztény szemlélet esetében ellenben a milliók még emberhez méltó életet élhetnek, és gyarlóságaikkal szembenézve is bízhatnak - a Mindenható Isten irgalmában.

Kiss Irén
költő, író, műfordító