NYÁRI KÖTELEZŐ

Az Ezeregy éjszaka meséiről felszínes megközelítéssel senki nem gondolná, hogy mennyire hozzájárulnak a helyes magyar önismerethez. Mi ugyanis főleg sztyeppei eredetű legendákat őrzünk, de időben és térben távolabbi szállásterületeinkről alig hoztunk valami mitológiai anyagot. Ez, a hivatalosan arabnak mondott, formailag muszlim szellemű mesegyűjtemény azonban nagyon sokat elárul ősi keleti hiedelmeinkről és szokásainkról! Valóságos tárháza az ősmagyar gnózisnak (beavatottság a keresztény eszmébe - a szerk.). Jó példa erre a turul, a tündérek és az ördögök jelenléte.

Az elbeszélések színhelyei a Közel-Kelet és Mezopotámia, valamint India különböző birodalmai és országai - csupa olyan helyszín, ahol valaha megfordultunk! Beleértve azt a Pártus Birodalmat is, amiről szinte tilos tudnunk. Vagyis a régi Iránt.

Milyen emlékezetet őriznek ezek a mesék? Mindenekelőtt olyan ifritekről, fekete előember-forma, robosztus szellemekről értesülünk, akik előszeretettel rabolnak el szép földi leányokat, és tartják őket föld alatti szexuális rabságban. Csak fehér mágiával lehet őket a gonosz fogságából kiszabadítani. A régi keleti ember ugyanis mágikus világlátású volt: valóságos mágus. Nem véletlenül a Bibliából is Salamon királyt becsülte a legtöbbre, aki egy varázsgyűrű segítségével parancsolni tudott a gonosz szellemeknek. Mi, magyarok ősi mágustörzsből származunk, a mágikus tudás kezdetben közjó volt nálunk. Jézus Úrunk mágikus tettei is ismerősek nekünk. Ugyanúgy Nimród, Attila és Álmos mágikus cselekményei.

Az Ezeregy éjszaka meséiben körvonalazódó embertípus délceg, gondozott külsejű, szép öltözetű. Szereti az arany- és ezüstedényeket, a selymet és a brokátot, a drágaköveket és az igazgyöngyöt, a fűszereket és az illatszereket. Mindezekkel, ha teheti, kereskedik is - főleg, ha közel él a Selyemúthoz. Városi lakos, ha nem kereskedő, akkor a bazárban árusít. Különleges vendégszeretete azzal függ össze, hogy szeret idegenektől híreket hallani. Rajong a bőséges lakomákért, a jó pecsenyékért és a finom borokért; egyáltalán: szeret élni! Ezért a szerelem is fontos helyet foglal el az életében: a fiatal lányok és ifjak szépségét a Teliholddal méri. Ha jókedve van, népdalra fakad: négysoros, aa/bb rímképletű rubajjatokat, azaz bor- és szerelem-dalokat énekel, kivilágos-virradatig. Ilyenkor dobszóra szívesen táncol is. Éppen ilyenek voltunk pártus korunkban.

Hogy hibáiról is szót ejtsünk, túlságosan jóhiszemű, könnyű becsapni. Rendíthetetlen igazságszeretete azonban nem engedi, hogy ne álljon bosszút, de legalább is ne lázadjon fel, ha alattomos gonosszal találkozik. Ezért a mesék végén a jó általában elégtételt nyer. A jóságos uralkodók is általában megvezethetők álnok alattvalóik által, de ha rájönnek a turpisságra, mindent elkövetnek, hogy ellentételezzék a forrófejűségük által okozott kárt. Ilyenkor nemcsak aranytallérokat, hanem drága, arannyal átszőtt és drágaköves selyem köntösöket is ajándékoznak a kárvallottnak. Másfelől, hirtelen támadó szerelmi szenvedélyük időnként elveszi az eszüket. A nők azonban többnyire csak vagyontárgyak, hiszen patriarchális társadalmakról van szó.

Az egy-Isten-hit azonban mély és rendíthetetlen.

Kiss Irén
költő, író, műfordító