ÖRÖKZÖLDEK FEHÉRBEN-FEKETÉBEN
Mondják, a szerelem kortól és nemtől független; sőt, az évszázadok múlása sem befolyásolja. Jöhet hirtelen, kialakulhat lassan, de a jelei semmi mással össze nem téveszthetők! Könnyű erről meggyőződni - saját tapasztalásainkon túl is -, Simonyi Mária Helena: Örökzöldek című aforizma összeállításából, amelyben múlt századok híres-neves költői-írói lehetnek a tanúk.
A szerző a fülszövegben így fogalmaz:
"ÁMOR aforizmáinak olvasása közben mindig úgy éreztem magam, mint aki egy üveg pezsgővel könnyű mámort rendel magának."
Szemezgessünk csak, s kiderül, vajon igaza van-e?
AFORIZMÁK A SZERELEMRŐL
Anatole France
(Anatole Francois Thiabult)
Ha én teremtettem volna a férfit és a nőt,
Más típusúra alkottam volna, mint arra,
mely létrejött, vagyis a felsőbbrendű
emlősökére. Nem a nagy majmok
hasonmására teremtettem volna őket,
amilyenek valójában, hanem a rovarok
képére, amelyek, miután mint hernyók
éltek, lepkékké alakulnak át, s életük végén
nincs más gondjuk, csak szeretni
és szépnek lenni. Az ifjúságot én az emberi
lét végére tettem volna. Némely rovarnak,
utolsó átalakulásában, szárnya van,
de gyomra nincs. Ezek azért születnek újra
ebben a megtisztult alakban,
hogy szeressenek egy óra hosszat,
s aztán meghaljanak.
Az embereket az életben csak két erő hajtja:
az éhség és a szerelem.
A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe.
A férfiakban kínszenvedés, amely mélységes,
mint a lelki gyötrelem, és folytonos,
mint a testi fajdalom.
A gyönyört, amelyet másban keltünk,
nem mindig élvezzük magunk is.
Stendhal
(Henri Beyle)
Minél emelkedettebb jellemű egy nő,
annál borzalmasabbak kitörései.
Két szerelmes érzései csaknem sohasem
egyformák. A szenvedélyes szerelemnek
megvannak a maga állomásai,
egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme
erősebb.
Milyen nagyszerű pillanat, mikor először
szorítjuk meg a szeretett nő kezét!
Az egyetlen ehhez hasonlítható érzés
a hatalom elragadó boldogsága,
melyet a miniszterek és a királyok színleg
semmibe vesznek.
A szerelem az egyetlen olyan szenvedély,
mely maga gyártotta pénzzel jutalmaz.
Aki nem tud titkot tartani, szeretni sem tud.
Senki sem táplálhat magában egyszerre két
szerelmet.
Luc de Clapiers Vauvenargues
1715-1747
A nők sehogy sem értik meg, hogy vannak
férfiak, akik önzetlenek irántuk.
Mulatságos, hogy a nőknek kötelezővé
tették a szemérmet, amikor ők a férfiakban
csakis a szemérmetlenséget becsülik.
Az állhatatosság a szerelem ábrándja.
Aki odajutott, hogy nem tetszik többé
a nőknek, kiábrándul belőlük.
Madame de Sevigné
Addig szeressünk, amíg élünk...
...a halálos ágyon már késó megváltozni
Francois-Marie Voltaire
Amikor egy tisztességes asszony
a szívét odaadja neked,
hamarosan a többit is odaadja.
Francois Mauriac
1885-1970
Hazug szavakat mondani bárki tudhat,
a test hazugságai azonban egyéb tudást
kívánnak. Színlelni a vágyat, a kéjt,
a boldog kimerültséget, nem adatik meg
minden asszonynak.
...a vágy szörnyeteggé változtatja
a testünkhöz közeledőt, úgy,
hogy rá sem ismerünk.
Az olvasás máig is a mindenem. Már ötévesen is sok-sok mesét olvastam, számtalanszor még titokban is. De nemcsak az irodalom vonzott, hanem a történelem is érdekelt. Talán amiatt is, mert már kicsi koromtól részese voltam. Emlékszem a boldog napra – felvidéki születésű lévén – amikor visszacsatoltak bennünket az anyaországhoz. Azonban meg kellett élnem azt is, amikor Udvardról kitelepítettek bennünket, erőszakosan, 1946-ban. Mégpedig az akkori magyar kormány "áldásával".
Szombathely lett az új otthonunk, ahol leérettségiztem, majd pedig Budapesten, az ELTE-n diplomáztam – történelemből.
Tanárként azonban két tantárgyból – történelemből és irodalomból – tartottam órákat a nyiladozó ifjúi elméknek. A gyerekek sokszor néma csöndben, tágra nyílt szemekkel követték mondandómat. Egy alkalommal Férjem is tanúja lehetett ennek.
Megszerettem a francia irodalmat is. Ennek következtében kezdtem olvasgatni a legnagyobbak mondásait a szerelemről. Ezek a kiválóságok annak megfelelően írtak erről az érzésről keserűen vagy éppen lelkesen – olykor némi humorral elegyítve –, hogy milyen hangulatban leledztek éppen. Ezért lett a könyvem alcíme: Fehérben-feketében, amihez a rajzokat Izsák Jenő készítette.
Azonban bármelyik évszázadban írták is ezeket az aforizmákat, máig érvényesek.
Tehát: "örökzöldek"…
Simonyi Mária Helena
tanár
* * *
Simonyi Mária Helena: Magyar novella – 1938 című, visszaemlékező írása 2021. november 28-án került föl a Kerengő-re. E link segítségével azonnal megtalálható:
