SEMMELWEIS

Ilyen is régen volt – vagy tán sosem – , hogy egy magyar film előbb megjárja a fél világot, mielőtt itthon is megtekinthetjük. A Semmelweis című romantikus történelmi dráma a világhírű magyar szülész-nőgyógyász életéről, munkásságáról, kitartó-keserves küzdelmeiről szól. Nagy sikert aratott a premieren, amit az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján, 2023. október 23-án, tartottak a New York-i Liszt Intézetben. Az alkotást a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon is vetítették, október 27-én, majd Torontóban, ahol az Európai Unió Filmfesztiválon közönségdíjas lett. November 30-tól már a hazai mozikban is látható. Főszereplő Vecsei H. Miklós és Nagy Katica. Rendezője Koltai Lajos, operatőre Nagy András, a forgatókönyv-író Maruszki Balázs és Kormos Anett, dramaturg Goda Kriszta, látványtervező Pater Sparrow, jelmeztervző Szakács Györgyi, vágó Kovács Zoltán; producere Lajos Tamás.

Hogy Semmelweis Ignác világszerte mennyire tisztelt és elismert gyógyító volt, arról tanúskodik ez a Svédországból érkezett írás, amely nagy becsben tartott Semmelweis-ereklyék történetét mondja el. A szerző, a Délvidékről elszármazott Békássy Zoltán maga is szülész-nőgyógyász professzor.

TALÁN AZ EGYETLEN FENNMARADT PÉLDÁNY

BECSES SEMMELWEIS-EREKLYÉK LUND-BAN

A történet bő száz évvel ezelőtt, 1922-ben kezdődött. Ludwig Piskaček, a bécsi Egyetem Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika igazgató-professzora, számunkra ismeretlen indíttatásból, Semmelweis Ignác 1860 november végén, a Magyar Tudományos Akadémiához írt levelét a Lund-i Elis Erenström-nek ajándékozta. E levél Erenström közvetítésével a svédországi Lund-i Egyetem Nőgyógyászati- és Szülészeti Klinikájára került, ami egy évszázadon át különös büszkeséggel töltötte el orvosait, bennünket: egy ereklyét, egy eredeti Semmelweis levelet tudhattak-tudhattunk a magunkénak!

Burger Károly professzor (1893-1962) a budapesti II. sz. Női Klinika igazgatója volt 1932 és 1944 között. 1945-től Nyugat-Németországban, a Würzburgi Egyetem Nőgyógyászati Klinika igazgatója lett, egészen az 1959-ben történt nyugdíjaztatásig. Lund-ba még 1929-ben látogatott el, s ajándékként hozta magával ezt a Canzi-reprodukciót.

A világhírű nőgyógyász-szülész professzor, Semmelweis Ignác Fülöp, aki már tizenöt-húsz évvel a mikroorganizmusok felfedezése elött bevezette a szappannal és kézi kefével történő kézmosást, egy, a mai napig el nem avult és érvényes technikát. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ő a modern antiszepszis megalkotója. 1860 novemberének végén küldte meg a Magyar Tudományos Akadémiának a "Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers"- azaz: A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése című életművét; egy sajátkezűleg, dátum nélküli, magyarul írt levél kíséretében. Erre a levélre-okmányra a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkára, Toldi Ferenc a következőket iktatta-jegyezte: "68gh" és "Vett, nov. 27, 1860".

A Lund-ba került levelet a klinikán még 1922-ben berámáztatták, egyidőben a levél egy írógépen íródott német nyelvű fordításával együtt, ami az ajándék másik része volt.

E német fordítás lábjegyzetén kétsoros svéd szöveg olvasható, ami szerint Semmelweis levelét a bécsi Piskaček professzor fordította németre, és adományozta személyesen a Lund-i Elis Erenströmnek. A svéd szöveg pontos magyar fordítása így hangzik: "A bécsi Ludwig Piskaček professzor saját maga fordította le Semmelweis magyarul írt levelét, amit az eredeti kézzel írt levéllel együtt nekem ajándékozott 1922-ben. Elis Erenström."

Felbecsülhetetlen értékként őrizték a Lund-i klinika mindenkori igazgatói, amit aztán mindig átadtak utódaiknak további megőrzésre. Erről nekem személyesen számolt be a volt emeritus Karel Maršál  professzor, aki sajnos tavaly, azaz 2022-ben hunyt el. Ő is így kapta elődjétől, és adta tovább utódjának, Stefan Hanssonnak, a jelenlegi igazgató professzornak.

Öt éve, 2018-ban, Semmelweis születésének 200. évfordulójára készülődve, Budapestről Dr. Rosivall László igazgató professzor, a Jubileumi Év szervezéséért felelős elnök felkért, hogy a jubileumot Svédországban, a svéd kollégák között népszerűsítsem.

Azt is tudtam, hogy korábban Budapestről Papp Zoltán professzor, az I. számú Női Klinika akkori igazgatója, aki 2002-ben a Lund-i klinika vendége volt, megkapta Karel Maršál professzortól - az itteni nőgyógyászati klinika akkori igazgatójától - a berámázott levél fénymásolatát, mert hitetlenkedett és kételkedett, hogy eredeti levélről lenne szó.  Ezért, hazatérve, a fénymásolatot bemutatta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Ott beazonosították, és megállaípatották, hogy  az írás valóban Semmelweis kézírásával egyeztethető!

Ettől a véleményezéstől – ami Papp Zoltán kételkedését is megcáfolta - nagy kő esett le szívünkről, és természetesen még jobban felvillanyozott bennünket, a klinika munkatársait; növelte örömünket – büszkeségünket, abban a hitünkben megerősítve, hogy Semmelweis eredeti levelét tudhatjuk a magunkénak!

Ludwig Piskačekről (1854-1932), a bécsi egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati klinika igazgató professzoráról annyit tudunk, hogy ő cseh szülőktől Karcagon (!) született, de már kiskorában elkerült onnan. Édesapja a Monarchia vasútjainál főmérnökként dolgozott, aki a munkája végett rengeteget utazott az egész birodalomban, természetesen a családjával együtt. Akkoriban a Monarchián belül ezeket az állami alkalmazottakat egyik helyről a másikra küldték, s így kerülhettek Piskačekék Karcagra is. Nem valószínű, hogy beszéltek magyarul, mert ezekben a körökben főleg a németet, a Monarchia hivatalos nyelvét használták. A család csak pár évet tartózkodott Karcagon.

Piskaček neve a nőgyógyászati körökben az úgynevezett híres "Piskaček-jel"-ről ismert, amivel ő a nőgyógyászati történelem nagykönyvébe írta be a nevét. Megfigyeléseit, tapasztalatait - a méhtest korai, hetedik-nyolcadik hetes terhességet jellemző aszimetrikus megnagyobbodásáról - írásban publikálta. Így terjedtek el állításai, amik elfogadottá váltak. Ez abban az időben történt, amikor még más ilyen természetű teszt a terhességek korai felismerésére nem létezett. Ez a felismerés abban a korban forradalminak számítódott, Piskaček ezáltal lett világhírű.

Visszatérve Rosivall László professzorral történt levelezésemhez, számára nagyon ismerősnek tűnt a szóbanforgó Semmelweis-levél tartalma.

Ezért a jól ismert Semmelweis-kutatóval, az MTA tagjával, Dr. Varjassy Péter kollégával is konzultált ez ügyben, aki felismerve a Lund-i levelet, megerősítette, hogy a nálunk lévő levél nagyon is ismert, de a miénk nem lehet eredeti. Ugyanis az Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, és mindig is ott volt!

Ebből akkor természetesen nagy gubanc lett...

Azonban, mint minden bonyolult kérdésre általában létezik egy egyszerű válasz. A mi esetünkben a válasz egyszerűbb volt, mintsem azt, akkor mertük volna gondolni.

Idézem Varjassy Pétert:

"Antall-Harkó-Vida 1968-as közleménye (Orvostörténeti Közlemények 46-47, 244-248 o.) összegyűjtött minden adatot az addig ismert Semmelweis autográfiákról, a kéziratok őrzési helyét is feltüntették – de érdekes módon, Semmelweisnek a Magyar Tudományos Akadémiához írott levelénél nem szerepelt, hol őrzik azt.
"A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése" című életművéhez Semmelweis Ignác kísérő levélként küldte el írását a Magyar Tudományos Akadémiának. A kézíráson bejegyzés dátumaként "68gh" és "1860. Nov. 27" olvasható. – Szövege először az Orvosi Hetilapban (1891. évjárat, 35, M. 9, 112. oldal) a következő címmel jelent meg: "Semmelweis a Magyar Tudományos Akadémiához 1860-ban írt levele."

1894-ben Budapesten rendezték meg a VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszust. Ebből az alkalomból adták ki az eredeti levél facsimiléjét nyomtatásban, valamint ennek egy francia fordítását is: "Lettre du Prof. Semmelweis en 1860", Budapest 1894". (Saját megjegyzés: mivel a kongresszus nemzetközi jellegű volt a franciára való fordítást valószínűleg ezért választotta az Akadémia. Ugyanis az akkori nemzetközi diplomácia hivatalos nyelve a francia volt. Az angolra való áttérés csak a II. világháború után történt).

Egy másik dokumentum, a Kapronczay Károly által összeállított "Semmelweis" című tanulmány, a Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára, 109. gyűjteményében, az MTA Orvostörténeti Munkabizottsága Magyar Tudománytörténeti Intézet, Kőbánya Önkormányzata, Budapest, 2015 kiadásában, a 71.-72. oldalain is ugyanez olvasható:

"Az 1894-ben fővárosunkban ülésezett VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszus résztvevői számára a Magyar Tudományos Akadémia e levél francia fordításával és facsimile kiadásával kedveskedett".

Mindenesetre az továbbra sem világos, hogy egy ilyen eredeti levélnek hitt facsimile (amit 34 évvel az eredeti levél megírása után nyomattatott a Magyar Tudományos Akadémia, az ő tulajdonukban lévő eredeti levél alapján) miként és mikor került Piskaček professzor tulajdonába, és későbben milyen indíttatásból adta azt ajándékba a svédországi Lund-ba. Minden jel arra mutat, hogy Piskaček maga is megvolt győződve a fakszimile-levél eredetiségéről.

Piskaček 1890-től a Linz-i egyetemi klinikán professzor igazgató volt, majd 1901-ben nevezték ki Bécsbe. Így természetesen lehetősége volt személyesen részt venni már az 1894-ben, Pesten megrendezett nemzetközi kongresszuson – ez a feltételezés nem bizonyított –, ahol ő is átvehetett egy Semmelweis-levél facsimilét, amit éveken át megőrizve, végül is 1922-ben tovább ajándékozott Lund-ba.

A facsimile annyira tökéletes, hogy sokan eredeti kéziratnak vélhették, ami az idők folyamán ilyen értelemben maradhatott meg a köztudatban, s aminek egy példánya – talán ma az egyetlen, utolsó fellelhető – kerülhetett Lund-ba is.

Utólag elemezve a Papp Zoltán professzor által ellenőriztetett kézirat fénymásolatáról szóló véleményeztetés kapcsán a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum annakidején csakis Semmelweis keze írását erősítette meg, nem pedig a levél eredetiségét!

A Magyar Tudományos Akadémia 1894-ben minden bizonnyal azért nyomattatta ki és osztotta szét a VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszus résztvevői között Semmelweis levele fakszimiléjét, hogy az ő világraszóló felfedezése külföldön még nagyobb hírnevet kapjon, és jobban növelje Semmelweis dicsőségét és munkásságának értékét. Adatunk arról nincs, hogy hány példányban nyomatták, s a résztvevők közül kik kaphatták meg, esetleg a világban ma még hol lelhető föl. 

Erről a Lund-ban levő berámázott reprodukcióról az 1980-as évek elején egy fénymásolat is készült – amit ma Malmöben, az ottani Nőgyógyászati klinikán őriznek.

Budapestről Dr. Burger Károly nevéhez fűződik egy másik ereklye, ami az ő ajándékaként került hozzánk 1929-ben: Agostino Canzi, egy pesti festő, Semmelweisről készült olajfestményének nyomata.

A berámázott képen alul középen a következő felirat áll: Ignaz Philip Semmelweis, 1818-1865. Baloldalt egy svéd szöveg, magyarra fordítva: "Dr. Burger Károly, Budapest, ajándéka Elis Essen-Möller-nek, 1929". Jobb oldalt szintén svédül: "Az eredetit Agostino Canzi festette 1859-ben, Budapesten".

Agostino Canzi, illetve ahogy mi a magyar nevén ismerjük Canzi Ágost Elek (1808-1866),  Kanz Martin néven született az ausztriai Baden-ben, ő osztrák állampolgár volt. Több európai nagyváros után, 1846-ban, Pesten telepedett le. Nevét a "Szüreti Ünnep Vác vidékén" című festménye tette híressé. Egyben felkapott portréfestő és fényképész is volt, aki több magyar hírességet is megfestett. Semmelweis és felesége Weidenhofer Mária (1837-1910) eljegyzési portréit szintén ő festette, 1857-ben. Ezek a képek a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tulajdonát képezik. Más híres portréi és festményei a Magyar Nemzeti Galériában, illetve a Szépművészeti Múzeumban találhatóak.

Mi hálásak vagyunk, hogy egy ilyen portré festmény nyomata és egy ritka facsimile van a birtokunkban! Ami talán ma az egész világon az egyetlen fennmaradt példánya annak a még 1894-ben szétosztottak közül - a Lund-i Nőgyógyászati és Szülészeti Klinika falát díszíti, ami a következő generációkat, továbbra is, Semmelweis tettére és nagyságára emlékezteti.

Dr. Békássy Zoltán Gáspár, Ph.D., Med.Dr., D.Sc.,
nyugalmazott főorvos
Lundi Egyetem
Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika