Aligha elegendő egyszer elolvasni Böszörményi Zoltán költeményét, mert olyan mélyről jövő és mélyre ható érzéseket-gondolatokat formáz meg szavakban. Sugallják, hogy az öröm súlyos, az aggódás pedig emelkedett. Metaforikus képpel fejezi be sorait: a fehér gyolcs nem csupán a tisztaságra, hanem a magyar ősiségre is utal.

Böszörményi Zoltán

a feltámadás is egyszeri
vigyük közelebb az élettel telit
a jóság és az ész forradalma
a látomás és a küldetés alakulata
a magyarság ébresztő hatalma

nincs megállás és nincs félelem
akit keresztre feszítettek egyszer
misztérium de feltámadott sokezerszer
mint nemzetünk ha számtalanszor kellett
a harctereken újra és újra felsereglett

ott lobogott a felszentelt zászló
vele a magyarok vére mint zárszó
nemhiába aggódtunk vártunk erre
nemhiába vártunk több mint ezer éve

elménk szelídebb vizekre evezne
a krisztusi feltámadásban sebet sebre
gyógyítana a halállal nem szemezne
látná a múltban a jövő reményét
itt vagyunk és akaratunk él még

átmossák az álmot
átmossák a valóságot
mosdat minket Európa
mintha óda szólna
erről mit gondolna
a harcos József Attila

metafizikus az igazság
mint a csatatéren
az ártatlanul elesett
kiről mondják hős volt
de nem tartott vele a szerencse

várom az út
bennünk megpihenjen
a gondolat új
merész utakat keressen
mi a győztesnek kijár most
türelemmel kivárom
ne hagyjon el
ne csappanjon bátorságunk

látom a jövő fehér gyolcsait
testünkre olvadni

                                                    Arad, 2022. április 18.

Simon Endre festőművész: